2012. Év madara az egerészölyv
Hol és mikor találkozhatunk egerészölyvvel?
Az egerészölyv a leggyakoribb ragadozó madarunk, sík- és hegyvidéken egyaránt előfordul, így a laikusok által úton-útfélen látott „sasok” általában ennek a fajnak a képviselői. Ráadásul az egerészölyvek kifejezetten szeretnek is a forgalmas utak, autópályák mellett ücsörögni, hogy a kezelt gyepfelületek nyújtotta könnyebb zsákmányszerzési lehetőséget kihasználják. Nem volt ez mindig így, hiszen a múlt században az intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt az Alföld nagy részéről hiányzott a faj és szinte kizárólag csak a hegy- és dombvidéki erdős területeken költött. A ragadozómadár-pusztítás tiltásának hatására és a II. világháborút követő fásítások eredményeképpen az elmúlt 20-30 év során az egerészölyv visszafoglalta korábbi élőhelyeit és ma már az alföldi fasorokban és facsoportokban is jelentős számban fészkel. Legoptimálisabb élőhelyei azonban továbbra is azok a természet közeli mozaikos területek maradtak, ahol nyílt gyepek, szántók és zártabb erdők is megtalálhatóak egymás szomszédságában.
A néhány tízezer példányra tehető hazai állománya állandó, amely télen feldúsul a hozzánk északról érkező példányoknak köszönhetően, amelyet számos gyűrűzött példány megkerülése is bizonyít. Az egerészölyv hazánkban 1933 óta élvez lelövési tilalmat, 1954 óta törvény által védett, természetvédelmi értéke példányonként 10 ezer Ft.
Hogyan szaporodik?
Fészkét szinte kizárólag fákra, általában a lombkorona középső részébe építi. A rendelkezésre álló fák méretétől és ágszerkezetétől függően a fészek föld feletti magassága akár 3 és 25 méter között is változhat. Fészekalja leggyakrabban 2-3, ritkán 1 vagy 4 tojásból áll, amelyeket általában március végén - április elején rak le. Az átlagosan 35 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz, de a tojó lényegesen több időt tölt a fészken. A fiókák júniusban hagyják el a fészket, de ezt követően még több hétig a szülőkkel maradnak.
Mivel táplálkozik?
Nevét arról kapta, hogy fő táplálékát a kisemlősök jelentik, azonban legfontosabb zsákmánya hazánkban nem egy egérfaj, hanem a mezei pocok. Mivel a rágcsálók száma jelentősen változhat egyik évről a másikra, ezért az ölyvek táplálék-összetétele és ezzel párhuzamosan a költésbe kezdő párok és a kirepülő fiókák száma is jelentős éves ingadozást mutat. A pocok gradációs években az alföldi területeken élő ölyvek szinte kizárólag (70-90%-ban) rágcsálókkal táplálkoznak, nagy hasznot hajtva ezzel a mezőgazdaságnak. A pocokpopulációk összeomlásakor a síkvidékeken is megnő az alternatív zsákmányfajok gyakorisága, amelyek egyébként a hegyvidéki területeken minden évben jelentős részét teszik ki a tápláléknak. Így a területtől és az időszaktól függően rovarok, kétéltűek és hüllők, vagy kisebb testű madarak is jelentős részét képezhetik a tápláléknak, de a kisemlősök aránya ilyenkor is jelentős marad (20-40%). A legfőbb vád, amellyel az egerészölyveket illetik, hogy jelentős kárt tesznek az apróvad-állományban. Nem kétség, hogy az ölyvek alkalmilag elfogyasztanak fácáncsibéket, kisnyulakat, azonban az ölyvek, és általában a ragadozómadarak bármi nemű vadgazdálkodási jelentősége egyértelműen megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük az alábbi tudományos tényeket
1. Az apróvadfajok aránya az ölyvek táplálékában általában 1-5% között változik, és még a leg pocokínségesebb években, és a legjobb apróvadas területeken sem haladja meg a 15%-ot.
2. Rengeteg apróvad pusztul el a mezőgazdasági munkák miatt, amelyet az ölyvek már eleve dögként fogyasztanak, így a táplálékvizsgálatok során ez is „apróvadpusztításként” jelenik meg, hiszen a maradványok eredetét már nem lehet tisztázni.
3. A táplálékelemzések során a nagyobb testű apróvadfajok maradványait lényegesen nagyobb valószínűséggel lehet megtalálni és darabszámra elkülöníteni, mint például a kisemlősök, kétéltűek vagy rovarok maradványait, így ez további túlbecslését okozhatja az apróvadfajoknak.
4. Valamennyi állatfaj, így az apróvadak állományváltozását is az elterjedésüket, a pusztulási arányukat és a szaporodási sikerüket leginkább befolyásoló tényezők határozzák meg. Így amíg az agrár-élőhelyek természeti állapotának általános leromlását, az apróvadpusztító mezőgazdasági technológiákat és az apróvadak fő ragadozójának számító róka állományának növekedését nem tudjuk kezelni, addig értelmetlen a tizedrangú hatással rendelkező ragadozómadarakat emlegetni az apróvad-csökkenés mögötti legfontosabb háttértényezőként.
Milyen veszélyek leselkednek rá?
A hazai egerészölyvekre valószínűleg a középfeszültségű elektromos oszlopokon elszenvedett áramütés jelenti jelenleg a legnagyobb veszélyt, amelynek következtében minden évben ölyvek ezrei pusztulhatnak el. A hazai oszlopok mintegy 5%-ának ellenőrzése során az elmúlt években 4551 áramütött madártetem került elő, amelyek között közel 792 (17%) egerészölyv volt, így ez a madárfaj volt a leggyakoribb regisztrált áldozat. Az áramütés különösen azokon a fátlan élőhelyeken jelent nagy veszélyt az ölyvekre és egyéb madarakra, ahol az elektromos oszlopok szolgálják az egyedüli kiülési lehetőséget egy-egy jó táplálkozó területen. Az elektromos hálózat mellett a közúthálózat mentén is jelentős pusztulással találkozhatunk, hiszen az út mellett táplálkozó ölyvek gyakran esnek elütés áldozatául.
Szintén komoly veszélyt jelent a ragadozómadarakra a közelmúltban elharapódzott illegális mérgezési hullám. Az elmúlt években 1007 védett és fokozottan védett madár került elő nagyrészt szándékosan elkövetett mérgezések következtében, és természetesen a valós pusztulás ennek többszöröse, hiszen az ilyen esetek nagy részéről sosem értesül a természetvédelem. A megtalált tetemek között 292 (29%) egerészölyv volt, így itt is ez a faj volt a leggyakoribb áldozat.
A fenti okoknál ugyan jóval kisebb gyakorisággal, de törvényi védelme ellenére rendszeresen előfordulnak lelövéses, fészekbe lövéses esetek is, amelyek hátterében rendszerint a faj már említett téves vadgazdálkodói megítélése áll. Különösen jelentős veszélyforrást jelentene a faj állománystabilitására nézve az a törekvés, amely a „túlszaporodásra” és „károkozásra” hivatkozva több ragadozómadár-faj mellett az egerészölyvet is legálisan gyéríthetővé kívánná tenni. A gyérítés engedélyeztetése ráadásul azért is veszélyes lenne, mert a vadászok sokszor nem rendelkezek a nagy speciális gyakorlatot igénylő fajismerettel, így az egerészölyv lelövésének engedélyeztetésével nagy valószínűséggel számos más védett és fokozottan védett ragadozó madár is áldozatul esne.
Mit tehetünk a védelme érdekében?
A középfeszültségű oszlopok madárbarát átalakítása már három évtizede folyik az MME, az áramszolgáltató vállalatok, és a Vidékfejlesztési Minisztérium (illetve a környezetvédelemért felelős elődeinek és területi szerveinek) közreműködésében, azonban becsléseink szerint csak a hazai hálózat mintegy ötödét sikerült ezidáig madárbaráttá alakítani.
A madarak áramütése elleni küzdelemhez további is nélkülözhetetlenek a terepen gyűjtött pusztulási adatok, hiszen csak ezek segítségével határolhatjuk be a legveszélyesebb szakaszokat és a pusztulás mértékének ismeretében lobbizhatunk hatékonyan a madárbarát átalakítások gyorsítása érdekében! Vegyen részt Ön is az MME által szervezett
Középfeszültségű Oszlop Felmérési (KFO) akciókban!
(Szöveg: Horváth Márton)
2010. Év madarai a fecskék
A Tavaszi madárles fajai közül a füsti fecske, és a valójában nem is az igazi fecskékhez tartozó sarlósfecske* is kiemelt figyelmet kap 2010-ben, ugyanis a fecskéket választottuk az Év madarainak idén! A hosszútávú fecskevédelmi kampányunkban még két fecskefajt is meg kell említsünk: a partifecskét és a molnárfecskét. Minegyik fajról pontos leírásokat és védelmüket szolgáló gyakorlati intézkedéseket találhatsz (fecskevédelmi eszközök) az MME honlapján, a
http://www.mme.hu/hirek/946-a-2010-ev-madarai-a-fecskek.html oldalon.
* A sarlósfecske rendszertanilag nem a fecskékhez tartozik, valójában a kolibrik legközelebbi rokonai. A megtévesztő elnevezést a fecskékre jellemző életmódjuk, viselkedésük és azokhoz nagyon hasonló megjelenésük miatt kapták.
Azért esett a fecskére a választásunk, hogy felhívjuk a hosszútávú vonuló (Szaharát átrepülő madarak, amelyek Dél - és Kelet-Afrikában telelnek) madárfajok sebezhetőségére és drasztikus állománycsökkenésre a figyelmet. Az emúlt néhány évtizedben több mint 40%-kal csökkent Európa-szerte a vonuló madárfajok állománya, elsősorban azoké, amelyek mezőgazdasági környezetben vagy kultúrvidéken élnek (mint például a mezei pacsirta, a sordély, a kakukk, a vadgerle, egyes nádiposzáta fajok és fecskefajok). A klímaváltozás negatív hatásian túl (táplálékbázis megváltozása, telelőterületeken és a vonulási útvonalakon történt negatív hatások) az élőhelyek megváltozásának, a mezgőgazdaság szerkezeti állapotának egyre intenzívebbé válásának, az állattartás csökkenésének és a közvetlen emberi zavarásoknak is tulajdonítható, hogy az említett madárfajok népességei megfogyatkozóban vannak.
Érdekes, hogy állandó fajok is szerepelnek a változásokra érzékenyen reagáló madarárfajok listáján mint például a mezei veréb, amely 2007-ben volt az Év madara Magyarországon.
A sok antropogén hatás (emberi beavatkozás) mellett pedig számos tőlünk független tényezővel, földrajzi adottságokkal és időjárási anomáliákkal is szembe kell nézniük a vándormadaraknak: átrepülni a Földközi-tengert és a Szaharát, megküzdeni az erős szelekkel, viharokkal, a hosszan tartó esős, hűvös időszakokkal, a szárazsággal és az ezekből fakadó táplálékhiánnyal. Ezek összessége mind-mind nagymértékben befolyásolják a madarak túlélési arányát a vonulás során a telelőterületekre vagy éppen fordítva, a hazafele tartó visszaútjuk alatt!
Sajnos a Gyűrűző Központ és a Monitoring Központ felméréseiből is kitűnik, hogy körülbelül csak 40%-a érkezik vissza a költőhelyre a tavalyi évben kikelt fecskefiókáknak!
A Fehér gólya védelmi program
Segíts Te is a gólyák védelmében!
A legegyszerűbben úgy segíthetsz, ha bekapcsolódsz a gólyafelmérésbe.
Szeretnénk elérni, hogy rövid időn belül Magyarország minden egyes gólyafészkéről naprakész információkkal rendelkezzünk. Az adatbázisba bárki küldhet információkat, s ezzel értékes segítséget nyújthat a gólyák védelemhez.
Mi a teendőd?
A gólyafelmérő adatlapot letöltheted az internetről, de kérésedre e-mailen, vagy postán is elküldjük Neked. Az adatlap csak első ránézésre tűnhet bonyolultnak. Ha kérdésed van, fordulj bátran az MME Monitoring Központjához (
http://mme-monitoring.hu). A gólyafészkekről, a madarakról fényképeket is készíthetsz.
Az adatokat és a fényképeket feltöltheted egyenesen a
www.golya.mme.hu oldalra, vagy ha nem szeretnél internetezni, postán küldd vissza a kitöltött adatlapot az egyesületnek.
Az adatbázis segítségével a szakemberek folyamatosan nyomon tudják követni a hazai fészkelő gólyaállomány helyzetét, feltárhatják a veszélyeztető tényezőket, hatékonyabb fajvédelmi terveket dolgozhatnak ki, vagy akár azonnal megmenthetnek egy-egy veszélyeztetett gólyafészket, vagy gólyacsaládot.
Kedvenc Madarászhelyem monitoring program
A „Kedvenc Madarászhelyem” program,
Új programunk keretében mindenki a szívéhez legközelebb álló területeken végezhet teljes, vagy akár csak néhány, könnyen felismerhető fajra irányuló felmérést. A mintaterületek a jelentkezők és a központ egyeztetése során kerülnek lehatárolásra, amelyeken alapvetően két különböző lehetőség szerint végezhetnek felméréseket, attól függően, hogy a jelentkező sok fészkelő faj („teljes” felmérés) vagy „csak” néhány megadott faj („egyszerűsített” felmérés) számlálására vállalkozik.
Fontosnak tartjuk, hogy azok is részt vehessenek programunkban, akik legfontosabb korábban indított programjaink felméréseihez különböző okok miatt még nem tudnak csatlakozni (Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM), Ritka és Telepesen fészkelő madarak Monitoringja (RTM), Vonuló Vízimadár Monitoring program (VVM) stb.).
Ehhez a programhoz akkor is csatlakozhatsz, ha jelenleg még nem ismersz fel sok madárfajt, vagy nem tudod bejárni a több négyzetkilométeres UTM négyzeteket, de szívesen felmérnél egy-egy faluszéli nádas mocsárban a fészkelő búbos vöcsök, bölömbika, barna rétihéja és nádirigó állományát vagy egy gyakran látogatott hegyoldal erdejében szívesen megszámolnád a harkályok territóriumait.
Madárbarát kert program
Csatlakozz Te is a Madárbarát kert programhoz!
A 2002-ben indított program az egyesület, s talán minden hazai zöldszervezet legnagyobb és legnépszerűbb társadalmi programjává nőtte ki magát.
A Madárbarát kert program minden bizonnyal azért olyan vonzó - a kitüntetésszámba menő elismerő tábla mellett -, mert bárki bekapcsolódhat, aki kedvet érez ahhoz, hogy saját eszközeivel, saját környezetében tegyen valamit a természet védelméért.
A feladat csupán annyi, hogy kertetek legalább egy részét átalakítod madárbaráttá az MME útmutatásai szerint. Ehhez ki kell helyezned legalább egy madáretetőt, egy madárodút, és olyan növényeket kell telepítened, amelyek kiváló táplálkozó- és búvóhelyet biztosítanak a madaraknak, mint például a bodza, fagyal, homoktövis, madárberkenye, ostormén bangita. Érdemes sűrű, örökzöld díszcserjéket, sövényeket (kecskerágó, tűztövis, puszpáng, fagyal, júlia-borbolya) is telepítened, amelyekben biztonsággal fészket rakhatnak a poszáták és a rigófélék.
A programra jellemző, hogy valójában sokkal többen érzik magukénak, mint amennyit a számok mutatnak, hisz a háromezer regisztrált kert mögött családok, iskolák, óvodai csoportok, intézmények, cégek is állnak. Jelenleg 86 iskolának, 309 ovinak, 27 cégnek és 2578 magánszemélynek van Madárbarát kertje Magyarországon.
