A kakukk szaporodásmódja különlegesnek számít a madárvilágban. Ahelyett, hogy saját fészket építene, tojásait más madarak fészkébe csempészi. Hazánkban a kakukk leggyakoribb dajkamadarai a nádirigó és a cserregő nádiposzáta. Amint a tojó talál egy megfelelő fészket, kivárja azt a pillanatot, amikor a gazdapár nincs a közelben, kiszed belőle egy tojást, és a helyére pottyantja a sajátját.
A fiatal kakukk már 12 nap múlva kikel a tojásból, és nyomban nekilát, hogy mostohatestvéreit, vagy a még ott lévő tojásokat kitúrja a fészekből. 19 nap múlva elhagyja a fészket, de a dajkaszülők még hetekig etetik.
Az öreg kakukkok már nyár derekán elindulnak a telelőterületek felé. Megtehetik, mivel nem nekik kell felnevelni fiókáikat. A fiatal madarak csak tollazatuk teljes kifejlődése után kelnek szárnyra, körülbelül 1 hónappal később követik társaikat. Ők sohasem találkoznak szüleikkel.
A kakukkok igen korán, már április elején megérkeznek afrikai szálláshelyeikről és rögtön szólni is kezdenek a hímek.
Ma még nem sokat tudunk a kakukkok vonulási útvonalairól. Valószínűleg Közép-Európán át Olaszország déli területeire vándorolnak, ahol feltöltekeznek a hosszú, Afrikába tartó út előtt. Néhány kutató úgy gondolja, hogy a kakukkok a Földközi-tengert és a Szaharát pihenés nélkül szelik át, azaz több, mint 3000 km-t tesznek meg megszakítás nélkül.
Eddig egyetlen gyűrűs példányt fogtak vissza Afrikában a kontinens középső részén, de tudjuk, hogy sok kakukk még ennél is délebbre vándorol. Legtöbbjük mégis észrevétlen marad, mivel a kakukkok Afrikában nem "kakukkolnak".
